Nagyon szépen köszönöm az összes visszajelzést. 17 rendszeres olvasó, wáow! Amikor elérünk a 20 rendszereshez dupla rész lesz. Még sosem volt ennyi rendszeresem. Nagyon örülök. Ahogy azt megszavaztátok, raktam ki fejlécet és a design is készül. A gépem elvették, a tanulás miatt és a rész emiatt késett. Remélem azért olvasót nem vesztettem. Hozom a kövit, amikor az időm engedi. Jó olvasást!
![]()
- Mindig beszélt ilyen zagyvaságokat?- kérdeztem Leilától, mikor már kicsit megismerkedtünk és ketten voltunk a szobámban. Viki (Victoria) és Niall elmentek nézelődni a városban, mert Niall még nem járt itt.
- Zagyvaságokat?
- Hát először megkérdezte, hogy hogy hívnak, aztán pedig mondta, hogy álmában már látott. Miért kell tudni a nevemet ahhoz, hogy megállapítsa, álmában már látott?- teljesen ki vagyok borulva.
- Nem tudom, de tényleg látott álmában. Nekem mesélt rólad.
- Komolyan?
- Nem szoktam hazudni.. És igen, ő sok mindent meglát álmában. Mielőtt elindultunk azt mondta, hogy azt látta álmában, hogy „Akiről meséltem, ma őt meglátom, te megismered, de felém nem nyílik meg, fél majd tőlem és ezt neked elmondja.”
- Komolyan ezt mondta?
- Igen..
- De miért félnék tőle?
- Nem tudom..
- Amúgy fehér vámpírok vagytok?
- Igen. Egyébként hallottad már, hogy a vámpírok a 18. névnapjukon kapnak egy képességet. Van aki elveszíti, de van akinek van élete végéig. Az veszíti el a képességét aki nem első gyerek, ő csak egy napra kapja meg. Nálunk Niall az idősebb mint én pár perccel ezért én nem kaptam semmit. Niall az előrelátást kapta, ezért látja az álmában a dolgokat.
- Várjunk.. akinek nincs testvére az kap ilyen képességet? És nekem ezt eddig miért nem említették?
- Valószínű azért nem említették, mert akinek nincs testvére annak bonyolult. Ha nincs testvéred a 18. névnapod előtt, akkor már nem lehet. Neked mikor lesz a névnapod?
- Másfél hét múlva.
- Akkor már nincs sok időd. Gyere, majd én kiképezlek- Leila elmondta, hogy akkor kaphatok képességet, ha megküzdök azzal a fehér vámpírral aki a legközelebb áll hozzám. Azt nem én döntöm el, hogy ki áll a legközelebb hozzám, hanem a hold. Ugyanis a tizennyolcadik névnapom első percében a hold mellém teleportálja a ’kiválasztottat’. Halálról szó sincs, de azt Leila sem tudja, hogy mikor van vége a harcnak. Állítólag azt mindenki megérzi. Lándzsával kell küzdeni. Szerencse, hogy nem fiúnak születtem, mert akkor meg kellene ölnöm egy embert. Még belegondolni is rossz. Én nem szeretnék Leilával megküzdeni.. Mi lesz, ha megsérül valamelyikőnk? Vagy ha véletlenül megsebzem? Kérdések, amelyekre senki nem tudja a választ.
- Na akkor vége is van az elméleti résznek. Holnap tanítalak meg küzdeni- mondta és elrakta a könyvét amiből eddig olvasott nekem valamit, a harcművészetről.
- Sziasztok!- intett Niall.
- Sziasztok!- jött utána Victoria.
- Helló. Ti mikor tudtátok meg, hogy vannak akiknek vannak szuperképességeik?- kérdezte újdonsült barátnőm Leila. Niall Leilára egy szúrós pillantást vetett Viki pedig elkezdett gondolkozni.
- Miről van szó fiatalok?- lépett be apám a terembe.
- Beszélgetünk.
- Ugye nem olyan sürgős? Akkor mindenki utánam! Egy-kettő, egy-kettő!- meglepődve lépkedtünk apám után. Bementünk az erdőbe és ott egy kis tisztáson lévő házikóba. Senki nem tudta, hogy miért vagyunk itt.
- Mit keresünk mi itt?- kérdezte még mindig csodálkozva.
- Üljünk le és elmondom miért vagytok itt..
- Mindig beszélt ilyen zagyvaságokat?- kérdeztem Leilától, mikor már kicsit megismerkedtünk és ketten voltunk a szobámban. Viki (Victoria) és Niall elmentek nézelődni a városban, mert Niall még nem járt itt.
- Zagyvaságokat?
- Hát először megkérdezte, hogy hogy hívnak, aztán pedig mondta, hogy álmában már látott. Miért kell tudni a nevemet ahhoz, hogy megállapítsa, álmában már látott?- teljesen ki vagyok borulva.
- Nem tudom, de tényleg látott álmában. Nekem mesélt rólad.
- Komolyan?
- Nem szoktam hazudni.. És igen, ő sok mindent meglát álmában. Mielőtt elindultunk azt mondta, hogy azt látta álmában, hogy „Akiről meséltem, ma őt meglátom, te megismered, de felém nem nyílik meg, fél majd tőlem és ezt neked elmondja.”
- Komolyan ezt mondta?
- Igen..
- De miért félnék tőle?
- Nem tudom..
- Amúgy fehér vámpírok vagytok?
- Igen. Egyébként hallottad már, hogy a vámpírok a 18. névnapjukon kapnak egy képességet. Van aki elveszíti, de van akinek van élete végéig. Az veszíti el a képességét aki nem első gyerek, ő csak egy napra kapja meg. Nálunk Niall az idősebb mint én pár perccel ezért én nem kaptam semmit. Niall az előrelátást kapta, ezért látja az álmában a dolgokat.
- Várjunk.. akinek nincs testvére az kap ilyen képességet? És nekem ezt eddig miért nem említették?
- Valószínű azért nem említették, mert akinek nincs testvére annak bonyolult. Ha nincs testvéred a 18. névnapod előtt, akkor már nem lehet. Neked mikor lesz a névnapod?
- Másfél hét múlva.
- Akkor már nincs sok időd. Gyere, majd én kiképezlek- Leila elmondta, hogy akkor kaphatok képességet, ha megküzdök azzal a fehér vámpírral aki a legközelebb áll hozzám. Azt nem én döntöm el, hogy ki áll a legközelebb hozzám, hanem a hold. Ugyanis a tizennyolcadik névnapom első percében a hold mellém teleportálja a ’kiválasztottat’. Halálról szó sincs, de azt Leila sem tudja, hogy mikor van vége a harcnak. Állítólag azt mindenki megérzi. Lándzsával kell küzdeni. Szerencse, hogy nem fiúnak születtem, mert akkor meg kellene ölnöm egy embert. Még belegondolni is rossz. Én nem szeretnék Leilával megküzdeni.. Mi lesz, ha megsérül valamelyikőnk? Vagy ha véletlenül megsebzem? Kérdések, amelyekre senki nem tudja a választ.
- Na akkor vége is van az elméleti résznek. Holnap tanítalak meg küzdeni- mondta és elrakta a könyvét amiből eddig olvasott nekem valamit, a harcművészetről.
- Sziasztok!- intett Niall.
- Sziasztok!- jött utána Victoria.
- Helló. Ti mikor tudtátok meg, hogy vannak akiknek vannak szuperképességeik?- kérdezte újdonsült barátnőm Leila. Niall Leilára egy szúrós pillantást vetett Viki pedig elkezdett gondolkozni.
- Miről van szó fiatalok?- lépett be apám a terembe.
- Beszélgetünk.
- Ugye nem olyan sürgős? Akkor mindenki utánam! Egy-kettő, egy-kettő!- meglepődve lépkedtünk apám után. Bementünk az erdőbe és ott egy kis tisztáson lévő házikóba. Senki nem tudta, hogy miért vagyunk itt.
- Mit keresünk mi itt?- kérdezte még mindig csodálkozva.
- Üljünk le és elmondom miért vagytok itt..
